A Balaton a szívem csücske

Pálffy István az objektív hírközlés egyik legismertebb és legelismertebb hazai alakja. Mint újságíró és magánszemély markánsan fogalmazta meg véleményét az utóbbi időkben a Balatont ért indokolatlan támadásokkal kapcsolatban. Az interjú másik apropóját a nyári aktualitása miatt újra előtérbe kerülő 222 szó az utazásról című könyve adta.
Az elmúlt években tapasztalható szélsőséges időjárás következtében a Balaton víztömege jelentős mértékben csökkent. A hír ennyi, mégis a média egyes szereplői ebből a tényből felelőtlen következtetéseket vontak le. A negatív hírek tovagyűrűző hatására sorra jelentek meg az „Eltűnik a Balaton”, a „Kiszárad a Magyar Tenger”, és végül „A Balaton már senkinek sem kell” című cikkek. A 2003. évi mélypontot követően a vízállás folyamatosan emelkedik és idén májusban öt év után újra elérte az egy méteres lélektani határt.

Adódik a kérdés: mi a teendő, ha a média visszaél korlátlan hatalmával?

Újságíróként, televíziósként szakmai szemmel nézve kijelenthetem: biztos, hogy van az ügynek felelőse. A morális, etikai kérdésfelvetésen túl, jogi értelemben is. Csak még senki sem indított próbapert. Ha ezt egyszer valaki megkísérli, akkor azt a sajtót, amely szenzációhajhász módon a híreket eltorzítja, bírósági úton lehet megregulázni. Egy peres ügyben hozott elrettentő ítélet a többiek számára is visszatartó erejű lehet.

Kié a Balaton? Kinek kell ezt felvállalni?

A Balaton mindannyiunké. Nincs külön tulajdonosa. Bárki megteheti, akit valamilyen hátrány ért ezáltal. A szállodás, akinek nincs vendége, az üdültető, aki nem tudja kiadni nyaralóját, vagy a háztulajdonos, az ingatlanárak csökkenése miatt. Egyszer meg kell próbálni, hogy ezt jogilag rendbe lehet-e hozni.

Magánemberként is ilyen markáns a véleménye?

A Balaton a szívem csücske. Minden évben sok időt töltök ott, nyáron ha tehetem, onnan járok dolgozni. Osztom az összes félelmet a Balatonnal kapcsolatban, mint például a telekfeltöltést, ingatlanspekulációt. A tóhoz kötődő szervezetek sem állnak mindig a helyzet magaslatán, habár most érzek elmozdulást a Balaton Fejlesztési Tanács részéről.

A pozitív változások eredményeként Ön szerint 2005 lehet „A Nagy Vízválasztó”?

Tudomásul kell venni, hogy nagy a verseny. A németek az egyesülés óta már nem nálunk találkoznak. Vagy ott vannak a geopolitikai változások, ahogy a Balkánt, de főleg a horvát tengerpartot az autópályákkal egyre közelebb hozták. A Balatonnak most egy másik minősége kerül előtérbe. Ez nem azt jelenti, hogy én tudnám a választ akkor, amikor már nem jelenik meg nagy tömeg a tó mellett, bár volnának tippjeim.

Egyet megosztana velünk?

Sok mindent mondhatnék, de az biztos, hogy a Balatont körülvevő három borvidékre nagyon színvonalas szolgáltatást lehetne építeni. Összességében ez is kevés. Meg kell nézni, hogy valósították ezt meg a Fertő-tó mellett. Burgenlandban is hasonlóak az adottságok: a gyönyörű tó, a napsütötte vidék, a remek borok, és a helyi sajátosságok. Emellett a vitorlásturizmus fejlesztését is említhetném. Ezekből is össze lehetne hozni egy programcsomagot. A Balaton régió vonzáskörzetében sokkal több kulturális érték van, mint Burgenlandban –ami szintén mellettünk szól. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem az én feladatom. Az én dolgom az, hogy mozgassam azokat, akikről úgy látom, hogy próbálkoznak. Arról kell írnunk, ami az ügyet előreviszi.

Adria versus Balaton: Ki lesz a győztes?

Nekem az az érzésem, hogy a téma kezd politikai kérdéssé válni. Horvátországban a háború és a velejáró sok borzalom -ami történt az emberekkel, értékeikkel és persze a lelkükben is- gyógyítást kíván. És emellett egy ország áll ki. Ebből a traumából a nemzet csak egységesen, erőt mutatva tud kilépni. Magyarországon a Balaton tekintetében más a helyzet. A 70-es években a dunántúli régió volt a viszonylagos meggazdagodás színtere, a megjelenő anyagi, gazdasági érdekek diverziója, és ez a mai napig tart. Nagyon nehéz őket egy ilyen horderejű ügy mellé állítani és tömöríteni. Azért nem fognak össze, mert a baj nem elég nagy. A dolgok logikája szerint, ha már elegendő érdek sérül, ezek az erők szövetségre lépnek majd egymással. Szerintem ezt nem kellene megvárni.

Szó volt a borokról. Hamvas Béla a Bor filozófiája című művében azt írja: „A füredi a romantikus. Az arácsi bájos és egyszerű. A dörgicsei valamennyi között a leghuncutabb.” Ön nagy ínyenc hírében áll. Van kedvenc balatoni bora? Ha igen, milyen ételhez ajánlja?

A Balaton környéke egyedülálló adottság kézműves „terroir” borok készítéséhez. Senkit nem szeretnék kihagyni, de sokaknak tartozom a barátsággal, ezért Figulát, Illést és fiait, Jásdi Pistát, Foglt, és a Feindl borházat mindenképpen meg kell tisztelni. Szeremley nem is kérdés, a Somló pedig olyan magyar közkincs, amilyet az ottani nagyborászok csináltak belőle.

Sokoldalúságát többféleképpen bizonyította már: az újságírás mellett profi fotós, jeles televíziós egyéniség, legutóbb például az Aranyág Alapítvány jótékonysági gáláját vezette. Az önleleplező Pálffyctiont követő könyve, a 222 szó az illemről is sikert hozott?

Ez nem egy szakácskönyv, de amit piaci szempontból vártunk, az bejött, és lehetőséget adott a folytatáshoz. Örömmel számolhatók be róla, hogy megjelent a 222 szó az utazásról, ami a most induló nyári szezonban sok turistának nyújthat segítséget. Ebben a rohanó világban alig van időnk egymásra, amit a saját bőrömön is érzek. Ez sok esetben a családok széthullásához vezet. Éppen ezért az ünnepekre kellő hangsúlyt kellene helyeznünk. Terveim szerint a projekt következő eleme erről fog szólni.