Utazás / Látnivalók / A Balaton szépsége egyedülálló Európában

Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

A Balaton szépsége egyedülálló Európában

Interjú Török Christiannal, a balatonfenyvesi Hubertus-Hof *** vezetőjével

A közelmúltban Tihanyban a Napi Gazdaság és a Napi Online szervezésében megtartott A Magyar Tenger üzleti jövője elnevezésű szakkonferencia fő témája a Balaton újraélesztése volt az évtizedes holtszezon után. A neves előadók közül többen is statisztikai adatokkal igazolva kiemelték, hogy lassú, de tendenciózus emelkedés tapasztalható az igényes partmenti szállodák iránti érdeklődés terén.

Török Christiant, mint az egyik ilyen exklúzív panzió vezetőjét többek között arról kérdeztük, hogyan látja a helyzetet.

A balatoni vendégforgalom általános visszaesése mellett egy enyhe, néhány százalékos emelkedést éreztünk. Valóban a statisztikák azt bizonyítják, hogy az igazi növekedés az igényesebb, négycsillagos szállodák terén mutatkozik. Ugyanakkor én azt mondom, hogy az átlag magyar ember még mindig inkább árérzékeny, mint minőségtudatos. A Budapesttől való távolság is nagy hátrány: Siófok és környéke lényegesen frekventáltabbak. A helyi nyaralótulajdonosok inkább délről, dél-nyugatról - Nagykanizsa, Pécs, Kaposvárról - jönnek.

Mi jellemzi a Hubertus-Hof vendégkörét?

Igazából meglehetősen kevés a magyar szállóvendég, a külföldiek aránya viszont jelentős, főleg a német, osztrák turistáké. Ez nem jelenti azt, hogy a magyar vendég számunkra érdektelen. Az elmúlt évben nagyon sok családi rendezvénynek, esküvőnek adtunk otthont. Gyakoriak még nálunk a tréningek, szemináriumok, konferenciák, ami a szezonalitásból fakadó problémákat valamennyire enyhíti. Sok esetben azonban csak egy-egy éjszakát töltenek itt útban dél felé vagy vissza. Ez az egy vendégéjszakás utazó „jelenség” nagyon jól látható volt a tavalyi statisztikákból. De valóban megnőtt az igény a magasabb szintű, kategóriájú szolgáltatások iránt, amit mi leginkább az étterem oldalán érzékelünk.

Ön szerint milyen a helyi vállalkozók hozzáállása?

Én úgy gondolom, hogy csak hosszútávon lehet gondolkodni, bár sajnos nagyon sok szolgáltató gyorsan akar meggazdagodni, és talán éppen ezért veszítettünk el sok látogatót. A hétvégi üdülővendéget mindenki próbálja leemelni, és hogy utána mi történik, az kevésbé érdekli őket.

Milyen eszközökkel gondoskodnak a turisták elégedettségéről?

Mi megpróbálunk olyan szolgáltatásokat nyújtani, amik arra ösztönzik a vendéget, hogy visszatérjen. Apróságokból áll ez össze: ilyen például a saját, házilag készített lekvárunk, vagy az, hogy minden reggel friss zsemlét, aprósüteményeket sütünk. Talán éppen ennek köszönhető, hogy túlnyomórészt törzsvendégeink vannak.

Milyen különlegességeket emelne ki, ami a Hubertus-Hofot nemcsak színvonalasabbá, de egyedülállóvá is teszi?

Mindenekelőtt a vadspecialitásokat: a saját vadásztársaságunk által elejtett vad itt helyben kerül feldolgozásra, majd a tányérra, tehát mindig friss. Gyakori nyáron a grillparty, működik lovasoktatás, gyerekeknek pónilovaglás, ha lovon érkezik az utazó, „lószálloda” is rendelkezésére áll. Családias légkör uralkodik nálunk, fontosnak tartjuk a személyes kontaktust. Aki kíváncsi, kimehet solymászni, vonatozni. Főleg a fővárosi gyerekek számára valódi kuriózum: akik sosem láttak sast, őzet, szarvast, fácánt.

Miben különbözik a vadászok életmódja a hétköznapi emberétől?

Külön világ a vadászvilág. Én nem vadászok, csak mint külső szemlélő veszek részt benne időnként. A laikus -köztük én is- azt hinné, hogy ez egy kegyetlen lövöldözés, miközben kiderül, hogy korántsem így van: szabályai vannak, hogy milyen állatot ki lő ki és hogyan, kvóták, hogy milyen vadból mennyit lehet elejteni. Úgy gondolom, ez az állattartás leghumánusabb formája: az állat saját élőhelyén van tartva, nem pedig disznóólban vagy ketrecben bezárva. Ahogy az ember levágja a disznót, a vadat is elejti. Sokszor megesik, hogy kimennek, látnak 3-4 szép vadat és visszajönnek egy kellemes élménnyel. Az a ritkább, amikor lőnek valamit, úgy vettem észre, de nyilván van ennek egy üzleti vonulata is, ami nem elhanyagolható. Nagyon jó vadállományunk van, ez egy állami terület volt. Annak idején Losonczi és Kádár elvtárs járt ide vadászni. A vadászvendégek részéről még mindig nagy erő demonstrálható. Vannak nagy magyar vadászok, akik törzsvendégek. Mivel a tulajdonos német, főleg az ő vendégei vannak itt, elsősorban a német gazdasági elit tagjai.

Mit jelent az Önök esetében a szezonalitás?

Mint minden balatonparti szolgáltatónál, a klasszikus nyári főszezon időszak nálunk is leredukálódik a július közepétől augusztus közepéig tartó időszakra. A mi esetünkben fontos még a május: nagyon sok a külföldi ingatlan-tulajdonos a környéken, ők a pünkösdi időben szívesen lejönnek egy hétre, ekkor érzékelhető egy erősebb 2-3 hét. Ezenkívül a januárunk forgalmas a vadászat miatt. A május szintén népszerű: őzbakra vadásznak, szeptemberben a szarvasbőgés időszaka van, október végén kezdődik a fácánvadászat, ami november végéig eltart, esetleg decemberig, ha olyan a fácán állomány.

Ön miben látja az okát annak, hogy a Balaton vesztett korábbi vonzerejéből?

Szerepe volt a rendszerváltásnak is: azelőtt nehezen lehetett kijutni külföldre, aztán mindenki megindult. Sokan voltak, akik nem jártak még az Északi-középhegységben, de Bibionét és Jesolot kívülről ismerték. Akinek pénze van, megteheti, hogy külföldre megy nyaralni, de azért a „vissza a gyökerekhez” elv működik: előbb-utóbb mindenki megtanulja értékelni, hogy azért nagyon szép helyen lakunk és a Balaton szépsége Európában egyedülálló. Közös érdekünk, hogy kihozzuk belőle a legtöbbet úgy, hogy még a gyerekeink és unokáink is tudjanak ebből profitálni, nem pedig tíz év alatt megszedjük magunkat, utána meg meglátjuk, hogyan tovább.

Talán az autópálya megépülése megoldja ezt a problémát?

Megoszlanak a vélemények az autópályával kapcsolatban. Mindenképpen pozitív, hogy nem lesz akkora forgalom a hetes főúton, vagy legalábbis reméljük. Ugyanakkor azok az éttermek, akik a főút mellett a vendégekre építettek, nem járnak jól, nem tudják, mi lesz ezután. Illetve sokan azt mondják, hogy az autópálya még közelebb hozza a horvát tengerpartot, főleg hogyha megépítik a horvát határig. Van egy ilyen aspektusa az egésznek, igazából nem tudja senki, hogy melyik lesz a jellemző: hogy a Balaton közelebb kerül a fővároshoz, csak gyorsan leugranak, vagy meg sem állnak a tengerpartig.

Külföldi tapasztalatából kiindulva vannak tippjei arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne növelni a Balaton imázsát?

Hiányzik például az az egységes arculat, amit például a Garda tónál tapasztaltam. A programlehetőségek rossz időre, az összefogás, közös programok gyerekeknek-felnőtteknek egyaránt, a balatoni életmód, a természet megismertetése, azok az apró gesztusok, trükkök, a motiváció, a mosoly, ami emlékezetessé teszik a vakációt. Mi azért próbálkozunk: a vendéget nem csupán szobaszámnak tekintjük, és amikor befejezte az étkezést, nem pusztán formalitásból kérdezzük meg, hogy hogy ízlett. Hiszek abban, hogy azáltal, hogy nyitunk az emberek felé, hosszútávon is versenyképesek tudunk maradni és a Balaton jó hírnevének visszaállításához mi is hozzá tudunk járulni.

Szerző: Nagy Kornélia
Forrás: FBMK

© halmaz.hu