|
1001 cm
Hosszú idő után, 1995-ben jöttem újra Szegedre. Amikor leszálltam a vonatról egyből megéreztem azt a jellegzetes "Tisza-szagot", amit egyetlen másik folyó sem tud reprodukálni, és amitől szeretem ezt a folyamot. Ugyanezt a jellegzetes "szagot" (illatot?) éreztem ma is, amikor kezembe kaptam a fényképezőgépem és a két híd között, 1001 cm-es vízállásnál megnéztem, hogy mi a helyzet az árral.A partra érve semmi meglepő. A közkedvelt Stefánia sétány lezárva, homokzsákok, csordogáló víz és tócsák. Gondolom minden árnál így szokott ez lenni.
Szóval irány a Belvárosi Híd!
Alattam a rakpart, ami most inkább rakvíz, szembe Partfürdő, ahol nyaranta a Szegedi Ifjúsági Napokat tartják (még jó, hogy nem tavasszal), jobbra a híd (a gyengébbek kedvéért). Egyébként végig sokan álltak a hídon. Ki fényképezőgéppel, ki a gyerekeivel, ki párjával…
…úgy nézték a katonákat, mint akik még nem láttak fehér embert. A katonák meg úgy nézték a vizet, mintha baj lenne. De nincs. (Remélem!)
A híd másik oldalán látszik csak igazán, hogy mennyi van még a gát tetejéig.
Ez olyan 50-80 centi körül lehet. Soha nem voltam jó reál tárgyakból.
Aztán ahogy megindultam az "Új" Híd irányába, eleredt az eső. (Telefonom most is szárad.) Beálltam egy fa alá, mikor hoppá:
Ezek szerint Szegeden is lesz…
Majd elállt az eső, szóval, köszi fa (bele is remegett, látszik rajta:) )…
…irány tovább.
Tehát azon a hídon voltam. Katasztrófavédelmiek meg védenek. (a szoci plakátok a karón véletlenül kerültek a képre!!!)
Aztán egyszercsak hopp, előttem a Tisza.
Egy "picit" ereszt a gát…
Majd átértem az "Új" Hídra. Ezért a látványért asszem érdemes volt.
A híd másik oldalán (erről folyik a Tisza) már víz van mindenfele.
Egyébként legtávolabb, ahol még a folyót látni, ott torkollik a Maros a Tiszába. Most inkább ne tenné. Mert még a végén megnyalja a folyó a híd alját…
Kitsit durva!
Forrás: MerkoffoCreativeCommons