Utazás / Útleírások / Balatoni kerékpárkörút

Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

Balatoni kerékpárkörút

A hét elején körbetekertem a Balatont. Igazából ennyi is elég lenne, de azért kicsit kifejtem.

Vasárnap reggel indultam Balatonboglárra egy Miskolctól a Keletin át Balatonszentgyörgyig közlekedő gyorsvonattal. Az első érdekesség az volt, hogy a bicikliskocsi majdnem tele volt. Közel tíz jó erőben lévő menőcsávó utazott a Keleitől Kelenföldig (4 km) bicikliket cipelve.

Nem sokkal később egy srác kért meg, hogy állítsam be a fékét, mert befog. Olyan szép nagy nyolcasa volt, hogy nem lehetett annyira meglazítani, hogy még ne érjen hozzá, de már fogjon behúzva. Szerencsére elég nagy hátsó csomagja volt és csak rövidebb távokat akart megtenni.

Lassan Siófokra ért a vonat és ott egyedülmaradtam egy szintén Boglárig utazó sráccal a bringavagondban. Ő mindenáron beszélgetni akart. Én valahogy túlságosan antiszociális vagyok az ilyesmihez. Mindenesetre bedöcögünk Boglárra és Dusi barátom elkísért a nyaralójukhoz. Kellemes meglepetésként ért, hogy az egész család ott volt. Délután Tamás is megérkezett Kaposvárról.

Hétfőn reggel hét körül keltünk. Táskák fölszerelése, belsőfoltozás és hasonló tevékenységekkel kezdve a napot. Nyolc után el is indultunk, tíz óra után Keszthelyre értünk. Ott röviden találkoztunk KiLával, vettünk egy kiló kenyeret és a főutcán elkolbászozgattunk. Hamarosan továbbindultunk. Néhány rövidebb pihenő után Badacsonynál álltunk meg nézelődni és nem sokkal később eltévedtünk, Veszprém felé véve az utat. Térképnézegetés és ebédelés után visszafordultunk és újra a 71-es út felé vettük az irányt. Némi további kevergés után már hat óra fele járt, amikor Balatonfüredre értünk. Ott beborult az ég. A városból kifelé jövet találtunk egy szép füves-bokros területet. Úgy döntöttünk, hogy nem megyünk el a tíz km-re kinézett kempingig, hanem ott verjük fel a sátrakat. Enyhe megázással ez is sikerült. A biciklik levetkőztetése és lezárása után Tomi és Dusi elment boltba és hozott szárazkenyeret és májkrémet. Megvacsoráztunk és időben lefeküdtünk. Éjjel is volt még egy kis zápor. A hőmérséklet felülmúlta az előrejelzést, így nem fáztunk.

Reggel hat óra után ébredtünk, de reggelizés, sátorbontás és -szárogatás, csomagolás, biciklirepakolás után, nyolc órakor indultunk el. Valahogy nagyon nehéz volt tekerni. Balatonalmádin jöttem rá, hogy a keréknyomással lehet a gond. Amíg én Almádin a keréknyomást ellenőriztem (1 bar túlnyomáson állt), a többiek újabb adag kaját vettek. Továbbhaladva feltűnt, hogy megint Veszprém van kiírva és megint eltűnt a "Balatoni" és a "körút" felirat a táblánkról. Egy nagyon rendes bácsi egyből segítségünkre sietett és elmondta, hogy arra kell menni körbe is. Amikor arra mentünk és csak fölfele kellett menni, azért mégiscsak megnéztem a térképet. Sejtésem beigazolódott, megint rátértünk a kéktúra útvonalára. Visszagurultunk a 71-es úthoz és haladtunk tovább. Nem sokkal később a bicikliút a parthoz közelített, letérve a 71-esről. Szép ez a Balaton! De nem nézelődtünk túlzottan, így délre Siófokra értünk. Másfél óra múlva már Szemesen voltunk. Nekem ott fogyott el a vizem, de már nem akartunk megállni venni, így ez volt a legnehezebb szakasz. Bogláron a dombra már alig bírtunk feltekerni. Ebédre odaértünk.

Jó volt.

Forrás: Maat
CreativeCommons


© halmaz.hu