Utazás / Útleírások / Jégkorival Délegyházán

Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

Jégkorival Délegyházán

2006 januárjában Magyarország egy kevésbé ismert turisztikai érdekességéhez, a budapesttől alig 40 percnyire lévő délegyházi tavakhoz látogattunk el. A 6 tóból álló rendszert a helyi kavicsbányászat hozta létre, majd a kavicskitermelés végeztével horgásztavakként, vizisí-tóként, naturista oázisként és hagyoményos strandokként hasznosították őket. Kedvesemmel a hely egyetlen télen is nyitva tartó kempingjében szálltunk meg, egy tóra néző kis emeletes faházban.

A kempingben közvetlen, barátias hangulat fogadott, a személyzettel hamar összebarátkoztunk. Akkoriban nagyon hideg volt, és a tavak mind be voltak fagyva, habár néha furcsa, lézer-szerű hangok hallatszottak, ami egy kicsit elbizonytalanított minket jövetelünk céljában - hogy tudniillik körbejégkorizzuk a tórendszert. Végül a recepción az interneten megtaláltuk a jelenség magyarázatát - a víz jég alatti hullámzásával áll kapcsolatban -, és nekivágtunk a túrának.

Az ablakunk egy lakatlan szigetre nézett - ezt szemeltük ki első célpontunkként. A sziget felénk eső oldala rendkívül meredek volt, különösen jégkorival, fentről viszont az egész tavat be lehetett látni, és a túloldal elég lankás volt ahhoz, hogy a hóban megpróbáljunk lesiklani - jégkoriban. Az ötletet már régebben teszteltem a Normafánál - a jégkori nagyon jó eszköz füves talajon való lejtőzésre. Itt a keskenyebb utak miatt nehezebb dolgunk volt, mindenesetre nekem az ottlétünk egyik kedvenc emléke maradt.

Másnap vágtunk neki a körbekorizásnak. A Google Maps-on előzőleg megnéztük a tavakat, és láttuk, hogy mind össze van kötve, így egy szuszra végezhetünk minddel. A nudi mellett indultunk el, néhány magánterület figyelmeztetésen kívül azonban nem láttunk semmi nudizmusra utaló jelet (milyen meglepő dolog ez télen!). Amit a Google Maps nem mutatott meg, az a szemközti szorost lezáró apró drótkerítés volt - ha csónakkal jöttünk volna, bizonyára gondot okoz, korival azonban könnyen kikerülhető vagy átléphető volt.

A délegyházi tavak igen változatos helynek bizonyultak. Találtunk szigeteket, félszigeteket, nagy stégeket, hidakat, erdősebb és üresebb helyeket egyaránt. Több ízben találkoztunk más korisokkal, egyszer egy jéghoki meccsbe is belecsöppentünk, és több horgászok által kivájt léket is találtunk, olykor már újrafagyott formában. A tavak pár óra alatt csakugyan körbejárhatóak - és mennyivel izgalmasabb ez, mint a műjégpálya! A kedvenc helyem egy nyáron jobb időket látott apró vizicsúszda volt, ahol - bár ülve, de - kellő lendületet lehetett szerezni a jégen való csúszáshoz.

A hely igazi koris paradicsom, már ha kellően hideg van a tavak befagyásához. A bányatavak jellemzően gyorsan mélyülnek és igen mélyek - így semmiképp sem ajánlatos meggondolatlanul a jégre merészkedni. Ha az időjárás megengedni, a következő télen újra ott leszünk!

Szerző: Kecskés Imre

© halmaz.hu