Utazás / Útleírások / Kőszeg, 2006 utolsó napjaiban

Linkajánló

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k használatát. Több információ
Elfogadom

2006.12.26; kedd

Reggelre meglett a zacskó, lehetett enni… és ellenkezőleg. Derékfájás beállt. Ez már csak így szokott lenni. Minél nagyobb a szám, minél inkább ki akarok szabadulni a természetbe, annál inkább történik valami, ami megpróbál keresztbe tenni. És persze mindig nekimegyek szemből.

Most is. Pusztán annyi történt, hogy Barna kapta meg a kajás hátizsákot, aztán nekiindultunk.

Rögtön az elején üdvözöltük az ősellenséget. Anno itt kezdtük el a családi túrázásokat. És már akkor is beleütköztünk - rögtön a túraútvonal elején - abba a kaptatóba, mely nevéhez méltóan megkaptatja a derék túristát, de úgy, hogy a tetején az ember gyomra megpróbál felmászni a nyakába, hogy elég helyet biztosítson a kitágult tüdejének. Nos, ez a kaptató semmit sem változott, továbbra is kemény ellenfél. (Megálltam a közepén és fényképeztem egyet lefelé meg egyet felfelé.)

Egy új színfolt is megjelent a túrázásaink történeteiben: mandarinhéjat szórtam ki a kisállatoknak. Korábban almacsutkát szoktunk ‘célzatosan’ elhagyni - most ugye Karácsony van, ilyenkor a mandarin megy, mint gyümölcs.

A kaptató után a sárga kereszten mentünk a Vörös Keresztig. Ott pihegtünk egy cseppet, majd irány az Óház-tető. Itt már kezdtük sejteni, hogy december ide, Karácsony másnapja oda, de most valószínűleg nem leszünk annyira egyedül az erdőben, mint legutóbb Szlovákiában. Az első erre utaló jel egy gőzoszlop volt, melyből később egy futó alak materializálódott. Aztán az ösvényen is találkoztunk emberekkel, majd fent az Óház-tetőn már bele kellett törődnünk, hogy 3 család élvezi együtt a magányt, a kilátást. És később csak romlott a helyzet, a Hétforrásnál már vagy húsz ember gyűlt össze. Többen voltunk, mint a vége felé a Kossuth-téren. Persze adott a magyarázat: nincs messze a parkoló, ezerrel süt a nap, nyilván sokan megmozdultak a városban.

Klasszikus poén, 3 évvel korábbról.

Nej lesétált a forráshoz, megtölteni mindenkinek a flakonját. A Hétforrás többek között onnan is kapta a nevét, hogy hét csőből jön ki a víz. Mindegyikre egy-egy ősvezér neve van ráírva.

- Melyikből kérsz? - kiáltott fel hozzám.
- Töhötöm.
- Miért pont?
- Mert megtöhötöm.

Pihenő, rövid fényképezés. Barnával elmentünk katasztrófatúristáskodni is: van a közelben egy elhagyott valamikori határőrlaktanya. Bemásztunk, kattogtattunk. Ha nem lenne annyira egyszerű felépítésű épület, akár még paintball pálya is lehetne belőle.


Előző oldal Előző oldalKövetkező oldal Következő oldal
© halmaz.hu