Aztán mentünk tovább az ösvényen. Ez így leírva teljesen triviális - mégis az erre járó emberek kilencven százaléka erre - úgy látszik - képtelen. Képzelj el egy hosszú, szilvaszerű ovális útvonalat. Az egyik végében parkoló, a másik végében, már túl a fordulón, a Hétforrás. Az egyik út hangulatos erdei ösvény, a másik átlagos betonút. Ennek ellenére az emberek feljönnek kocsival, elsétálnak betonúton a szilva másik végéig, onnan le a forrásig, majd megfordulnak és visszasétálnak a betonúton a kocsiig. Senkinek nem jut eszébe, hogy egyenesen továbbmenjen az erdei úton, mely rövidebb is és persze hangulatosabb is.

Mondjuk, persze, én is jó vagyok… ekézem itt azokat, akiknek legalább eszébe jutott, hogy kimehetnének a szabadba karácsony másnapján. Mindenesetre a parkoló fullon volt - és tényleg nem tudom, hogy ez most szomorú vagy örömteli dolog.

Innen lesétáltunk a sípályáig, majd a Szabó-hegy mellett elhaladva visszaértünk a Meszes-völgybe. Még élvezkedtünk egy sort a térdig érő avarban, aztán már a háznál is voltunk. (Tök furcsa volt látni útközben az eladó hegyoldalakat.)

Este a szokásos kártyaparti. Utána társasjáték jött volna - ehelyett Nejnek szurkoltunk, hogy találjon valam térerőt a házban és el tudja küldeni a karácsonyi sms-eit. Nem volt egyszerű.

Ezért - is - szeretjük ezt a helyet.

Nej egy cseppett aggódott, hogy a sötét lépcsőfordulóban vajon jót írt-e be.

- Hja, tényleg nem árt vigyázni, az ember egy cseppet nem figyel és a Kellemes Karácsonyt helyett véletlenül azt gépeli be, hogy Akassza Fel Magát Mindenki A Csúcsdísz Mellé - vigasztalgattam. Nem túl sok sikerrel.

A játék végén Nej pakolta volna el a társasjátékot:
- Hol a nagy zöld gumi?
- Na, ez elég misztikusan hangzott- vetettem közbe, majd prófétai hangon folytattam: - eljőve egyszer a nagy zöld gumi és lesz akkor jajj mindenkinek!

Aztán lassan feltűnt, hogy utódaink harsányabban röhögnek, mint az elvárható lett volna... És végül leesett nekem is a kétcentes.

De nem jöttem zavarba, tekintve, hogy pont a kirándulás előtt beszélgettünk Nejjel, hogy van még egy hátralékunk: beszélgettünk már velük a szexről, mint biológiáról, a szexről, mint technikáról - de nem beszélgettünk még a szexről és erkölcsről. Így kihasználtam a ziccert és megtartottam utolsó atyai dörgedelmemet. Kibírták röhögés nélkül - így alapvetően sikeresnek nyilvánítottam a beszédet.