Linkajánló

Kicsit az utazási magazinok stílusában (nehéz szabadulni az efféle referenciáktól) a város fekvése kivételes, 2000 méter magasan egy völgyben terül el, minden oldalról becsúszható hegyektől határolva. A várost átszövik a síbuszjáratok, amelyekre 10 percnél többet tutira nem kell várni, ezért az autóval való közlekedést elfelejthetjük (figyelem, itt még az X5-ös sem számít különösebben vaginak, Imprezával járnak az idős nénikék tejért a boltba, rakjátok le a verdát nyugodtan). A város közepe sétálóutca üzemmódban funkcionál, kivéve, ha a sífutók világbajnokságának éjszakai befutóját a város közepére helyezik. Livignóban nincs olyan perverz télisportos, aki ne találná meg az adrenalinjához legjobban illő ektivitit: a sífutók, síelők (a legtávolabbról indulva), snowboardosok nem fognak panaszkodni, röpködő testvéreim: állat a funpark, lehet snowgokartozni, szkiduzni és Imprezákkal befagyott tavon száguldani.

Esti szpliffin Bormióban, 40 km-re Livignotól, egy mesebeli szépségű kastélyfürdőben, ahova bár csak 30 ajró lecsengetése után lehet bejutni, de kihagyni lúzerség: 35 fokos víz a teraszmedencében, ahova hópihék pottyannak az égből miközben az alattunk elterülő völgy szépségében gyönyörködünk. Az öreg Leonardo is ide járt iszapfürdeni, brutál a barlangmedence és süvít az a hercig kis fürdőköpeny, amit a bejáratnál adnak, és amilyenbe Sonko Neri dörgölte medvetestét a csak-kétszer-élszben. Aki ettől nem lesz éhes, az nem ember, irány vissza Livigno és a Macska.

A Macskába érdemes asztalt foglalni, mondjuk egyből csúszásból hazafelé, mert mindig az út közepéig áll a sor este, még minusz 19-ben is. Itt esznek a helyiek és a helyinek számító, ott dolgozó külhoniak. Ez a figyelmes turista számára elegendő szokott lenni a meggyőzéshez. No procc, mese kaja. A Szindbádék díj első külföldi tulajdonosa nem vackol, az asztalra hajolva és támaszkodva veszi fel a rendelést, majd hajítja elénk az ánizsos kenyeret, olajjal, balzsamecettel, perdül a bresaola és a prosutto crudo és persze a grappa, de deci. Ilyen pizzatészta nincs, és nem is létezik, és mikor már azt hinnénk, hogy nagyobb bajunk nem lehet, lebassza az asztalra a grappás üveget, hogy a ház vendégei vagyunk és odébbáll. Nesztek, igyatok. Jó is az a minusz 19 mikor kilépünk és a friss ájer, Salonplast gél illat keveredik a levegőbe, és irány a shopping.

Sehol nem lehet annyit költeni Európa síterepein shoppingra mint itt. Nehéz feldolgozni, hogy 6 ajró a literes Unicum, 60 ajró a nagy Henessy XO és 90-ért vágják utánad a ’90-es Dom Perignont. A vámmentes high-tech árakat hagyjuk is. Nem kihagyhatatlan, de elviselhető az éjszaka helyi hercege: a Disco Coccodi. Dj Fufru birodalma, aki egy hatalmas fehércápa álkapcsából büszkén konferálja fel Jimmy Sommerville-t és kergeti az őrületbe a 16 éves fullrészeg dán kislányokat. Általában igaz, hogy Livignot három nemzet tartja megszállás alatt: Dánia, Lengyelország és Magyarország. Szabadcsapatokat küldött még Ausztria és Németország, valamint Csehország. A dán lányok a leghangosabbak, de a lengyelek a barátkozósak. Mellesleg a Coccodi azért is kihagyható, mert a Mottolino oldalon a hütténél simán asztalontáncolós minden délutáni buli, with dj Pablo és az ő csodálatos barátnője. Szót érdemel még a Vecchia Lanterna, és a Mirage, ha netán leszorulnánk a Macskáról. Grappa ügyben azért el lehet veszni, nekünk nagyon bevált a Grappa di Museum rutás és mézes verziója is. Borosoknak a város hágó felöli bejárata felől jövet, az első abc a bal oldalon kincset rejt a pincében, sátó rótcsildok és moet törkölyök (18 ajró 30 cent) várnak minket.

Szerző: krisi
Forrás: Szindbádék
CreativeCommons


Előző oldal Előző oldal
© halmaz.hu