Vezetõink hajnali kettõ körül átvittek a Sin City-be. A helyen egyszerû szerda lévén közel kétezren múlatták az idõt. Táncban itt is a lányok vitték a prímet, de a legnagyobb vagányság, ha a folyamatosan körbejáró felszolgálóktól szalvétákat vásárol az ember – ami az amerikai dollár motívumát és színét hordozza magán - majd ezeket a szalvétákat felhajítja a levegõbe, beszórva vele barátait, de akár ismeretleneket is. Természetesen a szalvéta pénzbe kerül, de mire mi eljöttünk, a helyen bõven bokáig lehetett gázolni az elhajított szalvétákban.

A hely aznapi külön attrakciója Gloria volt, aki Bulgáriában egy szimbólum (csodaszép, jól énekel, és mint megtudtuk két lengõbordáját kivetette). A lényeg, hogy amikor énekelt, az egész kóceráj üvöltve ünnepelte (mondom, volt miért). Másnap megtudtuk, hogy korábban a tányérdobálás volt a divat. Igen, felszolgáló odaint, tányér rendel, majd összetör, de ma már ez nem menõ.

Másnap a hivatalos programok közben elvittek a helyi bolhapiacra, ahol sikerült vásárolnunk egy, a mi néhai lemezárugyárunk által gyártott felhúzható kisautót. Ezen kívül bármilyen órát és táskát megvehettünk volna. Nagyon helyesen követik el a copyright sérelmeket. Megmutatják az eredeti gyártó katalógusát az árral együtt, és ezzel együtt beszélik rá a vevõt, hogy mennyivel olcsóbban, és „majdnem” azt megkapja tõlük. Vendéglátóink tudván, hogy szoftverrel foglalkozunk, elvittek egy külön erre a területre specializált részre is, ahol azt hiszem Steve Ballmer a maradék haját is kitépte volna. A szoftverekhez dobozokat is készítenek, amelyek megszólalásig hasonlítanak a gyári dobozokra.

Este a vacsora helyszíne egy szerb vendéglõ volt, ahol ugyan volt kb. 8 asztal, de rajtunk kívül egy vendég fogyasztott. Igaz, õt 10 testõr kísérte, de vendéglátóink azt mondták, hogy nem kell aggódnunk. Mi azért csöndben örömködtünk, amikor a csapat távozott. Az étteremben menükártya nem volt. A séf kijött, kezet fogott és elmondta, hogy mit fog hozni neked, és te abból választhattál, hogy kéred-e vagy sem. Jót hozott, és igen, itt futottunk be a korábban leírt „szto gramm” problémájába.

Vacsora után mi a Bedbe kívántunk menni, de újabb helyre vittek– egy szülinapra a Planet nevû helyre. A Planet logója emlékeztetett a Planet Hollywood által használtra, bár szerintem errõl a helyrõl a Hollywood tulajok még nem hallottak. Itt sincs táncparkett, de a lányokat ez továbbra sem zavarta. A Planetrõl mégis a cigarettát mozgóárusként egy tálcáról kínáló lány, illetve a toalett szakaszban található üzlet fog eszembe jutni, ahol többek között mobiltelefon-töltõt is árultak, és erõsen hajazott az egykor híres HappyBox üzletekre, mert minden apró, látványos és csillogó ajándék megtalálható volt itt. Nyugodtan hívhatjuk „törpe plázának” ahol az udvarlásra kiszemelt hölgynek mindenféle ajándékot rögtön abszolválni tudunk. Maga a hely pedig kinézete alapján bárhol a világon megállná a helyét a legjobbak között is.

Természetesen itt sem maradtunk sokáig és a péntek már a Tiffany nevû bárban ért bennünket, és még vagy 500 másik „álmatlant”, akikkel közösen bámulhattuk a pulton táncoló lányokat. Innen már egyenes út vezetett a Kamasutra nevû lap-dance bárba, ahol legalább annyi nõ, mint férfi ücsörgött. Mit lehet írni egy ilyen bárról – semmit –, tessék elmenni, nem kell félni. A mi ott jártunkkor a legjobb táncos(nõ) egyik helyi partnerünk, egy elismert üzletember volt, aki folyamatosan a lányok által használt pultokon keresztül közlekedett,, és mindezt a legnagyobb nyugalommal, valamint jó ritmusérzékkel tette.J

Nos valahogy így telik manapság egy szerda és csütörtök Szófiában. Menjetek el sokan, mert ki tudja meddig lesz ilyen.