Lehet, elitisták vagyunk, annak persze örülök, hogy végre szoros mélybenyomásban alakíthatjuk ki egymásban az EU-t alkotó nemzetekről valódi tapasztaláson alapuló véleményünket. A felüleleten szkételő, kurvázó, bebaszó nagy tömeg persze átmenetileg hozhat nominális hasznot, de nem hinném, hogy középtávon is akár használ a bármilyen szinten is minőségi vendéglátásnak.
Annak is örülök, hogy a Kisharang étkezde bekerült valami gájdba, másnapos szombat délben csak spanyolok voltak benn, akik itt próbáltak az autentikus magyar ízekkel barátkozni. Éljen a jól üzemelő KKV, ha jól megy neki, majd csak nyit másik boltot, átülünk oda.
Elmúlt már a Lonely Planet mindent vivős korszaka is, amikor ajánlata nyomán Rodoszon a hentes hátsó traktusában ettem életem legjobb bárányát, és a legteljesebb mértékben kezdek visszatérni első utazó ars poeticámhoz: csak oda megyek, ahol van legalább egy haverom, ha nem is barátom, az ő életét élni.
Érdeklődéssel szemléltem az amerikai Not For Tourists kezdeményezést, útikönyv a helybenlakáshoz, teljes terjedelemben ingyen PDF-ben, oldalakra szedve, úgyis megveszed, ha tényleg forgatod. (Nem utolsósorban küldenek ingyé’ szép felvarrót, Not For Tourists felirattal.)
Adós vagyok még a nyár eleji katalán túra tapasztalataival, de kezdem időrendben: Andrew Losowsky Le Coolját sajnos már csak ottlétünk után kaptam kézhez, amikor kellett volna, éppen elfogyott, ez itt a vadiúj.
Szeretném kipróbálni, hiszen tényleg elmerül egy város szövetében, semmi képmutatás arról, hogy meddig juthatsz a belső körbe, nemcsak építészet és történelem, de buzik és drogok, és persze egy gyönyörű oldaltükrű, tipója, szépen kötött KÖNYV. Kérdés persze, hogy modellértékű-e ez a könyv, vagy egyszeri és megismételhetetlen, és tud-e valamit tenni a fapados célpontok ibizálódása ellen, ha egyáltalán lehet.
Forrás: Szindbádék