Kirándulás Rudabányára

A középkorban virágzó bányaváros, ma már a bányászhagyományok méltó őrzője. A kirándulni vágyóknak érdemes ellátogatni a településre, hiszen tartalmas látnivalókat tekinthetnek meg.

Elsőként érdemes felkeresni Borsod-Abaúj-Zemplén Megye Bányászattörténeti Múzeumát, ahol a látogatók megtekinthetik az ország egyik legszínvonalasabb bányászattörténeti kiállítását, valamint csodálatos ásványokkal ismerkedhetnek meg az ásványkiállításon is.

A bányászat virágkora a 14-15. században volt, ebből az időszakból maradt ránk.

Rudabánya városának a pecsétje, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum őriz. A pecsét pontosan 1378-ból származik, Szent Miklós alakjával, teljes főpapi öltözetben, ék és kalapács ábrázolással. A két eszköz még nem keresztezi egymást ez is mutatja a pecsét korai múltját. A pecsétnyomó 76 mm átmérőjű, ezüst alapanyagú, felirata: „SIGILLUM. CIVITATIS. RUDE.”.

Rudabányán a bányászat kezdetéről nincsenek adatok, az viszont bizonyos, hogy a terület a középső bronzkortól lakott volt. Ez már régészeti leletekkel is igazolható. Rudabánya első írásos említése 1351-ből származik, az irat már városi közigazgatásra utal.

A települést Nagy Lajos 1378-ban emelte városi rangra, lakóit hospeseknek szólította.

Rudabányán Luxemburgi Zsigmond is többször vendégeskedett, étekfogó mestere Perényi István pedig a helyi református templomban temetkezett.

A 16. században a virágzásnak a török támadások vetettek véget, a település elveszítette városi kiváltságait.

A 17. században indul újra a bányászati tevékenység a Gvadányi grófi család jóvoltából. Később a település földesurai a Csákyak lettek a 19. század közepéig. A 18. század második felében elkezdődött a vasérc bányászata is. Gróf Andrássy Manó rudabányai bányatelkén elkezdte a vasérc felkutatását. 1880-ban Bécsben megalakult a Borsodi Bányatársulat Rtschild Albert, Guttmann Vilmos és Andrássy Manó részvételével. A vállalkozás nyereséges volt, hiszen ebben az időben mind nagyobb igény lett a nyersvasra.

Az 1945 utáni időszak az államosítást jelentette, a nagyüzemi bányászat az 1980-as évek közepéig tudott talpon maradni. Ezután a település elveszítette jelentőségét, számos társadalmi probléma árnyékolta be a mindennapokat ezek közül a legfájóbb a munkanélküliség problémája volt. Mint a fenti sorokból is kitűnik Rudabánya lakossága évszázadokon keresztül szorgalmával, emberfeletti erejével vívta a legveszélyesebb foglalkozások egyikét, számos alkalommal meglett a munka gyümölcse is, hiszen felvirágzott a település. Ma ezt a hagyományok ápolásával, a kulturális munkával szeretnénk megkoronázni.

Minden érdeklődőnek csak ajánlani tudom a község felkeresését.

Szerzõ: Márkus Zsuzsanna