Ha feltételezzük, hogy a buszokon zajló beszélgetések hűen tükrözik az eszmefuttatások átlagos színvonalát, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy a bambuló arcok a nap mint nap látott útvonal jól ismert jellegzetességeinek felemlegetését és szociális kapcsolatokon való eredménytelen elmélkedéseket takarnak - némi bazdmegezéssel fűszerezve. ...de minthogy nem lenne szép ennyire üres fejűnek gondolni értelmes embertársainkat, ilyesmiről szó sem lehet.
Mitagadás, a BKV járművek kiváló lehetőséget nyújtanak az Utazási Szabályzat megtanulására és a reklámokon való elmélkedésre. Ha már mindent kívülről fújunk, izgalmas pillanatokat szerezhet embertársaink nézegetése. És ha már az összes egyorrút jól megnéztük, még mindig gondolkodhatunk azon, hogy nemsokára a mi megállónk következik! A lehetőségek tárháza igen széles - én például visszafele beszélni tanultam meg kiskoromban.
A kérdés nem az, hogy nem lehetne-e ezt az időt eredményesebben eltölteni, a kérdés az, hogy miért csak az emberek 1%-a az, aki tesz ezért valamit. A Cosmopolitánok és Bravo magazinok igazán megírhatnák azt is, hogy a magukra adó sikeréhes agymosottak további mosakodásra használhatják e járműveket - az értelmesebbik fajtája pedig magától is rájöhetne hogy van naponta egy felesleges órája, amit jobb híján olvasással tölthetne. Ha pedig az esetek kis százalékában véletlenül még valamilyen értelmes könyv is a kezük ügyébe akadna, rohamléptekkel megnőne Magyarország lakosságának értelmi színvonala.
Persze van aki komoly gondolkodással tölti ezt az időt. Nem csak az olvasás lehet szellemileg hasznos tevékenység! Biztos vagyok benne, hogy a kedves olvasó is azok közé tartozik, akik kihasználják az utazás közben adódó fejlődési lehetőségeket. Nos, vagy legalábbis van valamilyen kifogásuk. Még jó, hogy legalább az ő idejük nem megy veszendőbe! Hiszen mire is mennénk, ha mindenki csak maga elé bámulna, nem igaz?
Szerző: V.