Livigno

Ruta íze a számban, havat fú a szél, egy lengyel dallam a fülemben és egy fatbob a lábamon. Miközben porhóban süvítek lefelé a Mottolino oldalában, azon gondolkodom, hogy miért nem csinálom ezt mindig. Livignoban jártunk és szerintünk oda nagyon el kell menni.

Komoly kihívás, erõs érveket kell gyûjtenem, mert messze van. Livigno-Olaszország talán a legjobb hely, ahol voltam Európában. Rövid kitérõvel megmagyaráznám, miért:

Szlovákia: A kezdõ-csóró csúszók elsõ élményei (magamat is ide értve) Szlovákiához kapcsolódnak. Közel van, és itt a zsebpénzünkbõl még mindig királyok lehetünk az éttermekben és a diszkókban, nem is beszélve a gimnazista lengyel lányok felbukkanásának kiemelt esélyérõl, akik szívesen lesznek királykisasszonyok egy estére. A pályák olyanok, amilyenné az idõjárás teszi õket, a ratrakok erre nem ismeretes élõlények, és a hóágyú sem szerepel a szlovák szótárakban. Vad romantika a legjobb jellemzése, a szlovák túráknak, a pályákon a szörvisz csapnivaló, kis szerencsével csákánnyal kerget meg minket a liftes.

Ausztria: Közel van, és erõs a szörvisz, hátbizsergetõs a gemknödel-fritátenzuppe-jéger-redbull (bár ez német találmány) életérzés, de mindig is a legdrágább megoldás volt az általam látogatott országok közül. A pályák erõsek, még ha a legtöbb hely nem is különösebben magas, az utazás azonban a legtöbb esetben állandó része a túrának, a pályaszállás ugyanis nem erõsége labanc barátainknak. A hütte remek hely, bár kicsit sem olcsó, de kárpótolhanak minket a panziók lélegzetelállító eklektikával berendezett, kertitörpekék szobái és gobleintextúrájú bútorai.

Franciaország: Jeje. Az emberek annyira nem kedvesek, de ezt nem kell észrevenni, illetve azért itt is kisebbségben vannak a hazaiak (kivéve síszünet idején), erõs fölényben a hollandok, skandinávok és keleti rokonaink. Jók a pályák, magasak a hegyek és nem bonyolult olyan szállást találni, ahol az erkélyrõl lehet a pályára huppani. Az éjszakai élet a fiatal népek igényeire igazítva adnak teret a Tequila Rapido és Long Island generációnak. A baj csak az, hogy egy életen át utazik az ember, mire ide eljut. Árban azonban agyonverik az osztrákokat.

Olaszország: Kicsit sarkos a nézõpontom, mindig is a Bormio-Livigno tengelyt látogattam itten. Ez az alkoholbarát-techbuzi csúszómaszták paradicsoma. Állat pályák, baba szörvisz és Európa legbarátságosabb árai, szinte minden tekintetben. Na ezért költ az ember itt a legtöbbet. És hát a dán lányok... Ugorjunk csak bele.

Budapesttõl 900 km-re fekszik a város az olasz-svájci határon, Olaszországban egy egyedülálló vámmentes területet alkotva. Kicsit az elképzelt régi városállamok hangulatával: bármerre hagyjuk el a várost, a fináncok megállíthatnak minket és ellenõrizhetik a kocsi tartalmát. Ennek okát cseh barátaink példáján tanulhattuk meg, akik az olasz svájci határon egy Skodának álcázott néhány hektós whiskey-hordóval próbáltak átsettenkedni, sikeretelenül. Nem vártuk ki a végét, de ha a megisszuk-mindet-nem-hagyjuk-itt-nektek-mocskok utat választották, amolyan kelet-európai módra, akkor már biztosan nincsenek köztünk.