A sivatagot elhagyva utunk csúcspontjára Jeruzsálembe érkeztünk. Híresebb város talán nincs is a világon, zsidók, muzulmánok, keresztények, mind vallásuk szent helyeként tisztelik Jeruzsálemet. Jeruzsálem három részből áll. Az első a fallal körülvett Óváros, mely magába foglalja a keresztény, a zsidó és a muzulmán negyedet. Itt található a látványosságok nagy része. Második az arab, azaz Kelet-Jeruzsálem, harmadik pedig a modern városrész, amelyet Nyugat Jeruzsálemnek hívnak. Az Óvárost körülvevő falakat a tizenhatodik században Nagy Szulejmán szultán állítatta. A város fölé magasodik a Templomhegy. Ez az a hely, ahol Isten kérte Ábrahámot, hogy áldozza fel neki fiát, Mohamed pedig itt szállt a mennybe. A város ortodox nevezetessége a Siratófal. A keresztény látnivalók közül talán a Szent Sir Bazilikája a legfontosabb, amelyet azon a helyen emeltek, ahol Jézust a keresztre feszítés után eltemették, majd feltámadt. A Via Dolorosa vezet a templomhoz, az út, amelyen Krisztus a keresztet vitte. A város nyugati részén található a Yad Vashem, a zsidó holocaust múzeum. De nézzük ezeket egy kicsit részletesebben. Jeruzsálem Óvárosát csak gyalog lehet és érdemes felkeresni. Először felkerestük a Szent Sír bazilikát. Jeruzsálem - a szent város, a Templom városa, amelynek pusztulását Jézus megjövendölte és meg is siratta, a város, ahol próféták lelték halálukat és magát Jézust is keresztre feszítették. A megfeszíttetés és a feltámadás helyszíne az első számú zarándokhely. A Szent Sír-bazilika a keresztény világ középpontja.

Már az apostoli időkben fölkeresték a keresztények a Golgota szikláját és a közeli sírfülkét, amelyben az Úr holttestét elhelyezték. Az egyház, az emlékezet megőrizte ezeket a helyeket. Hadrianus császár később pogány szentélyt emelt a sír fölé. Meg akarta szüntetni az ott kialakult kultuszt - de inkább megőrizte ezzel a szent helyet, és hitelesítette azt az utókor számára. Romboló igyekezete bizonyítja, hogy a keresztények száz évvel Krisztus halála után ezt a helyet vallották a feltámadás színhelyének.

A sírkamra, ahová Jézus testét eltemették, korábban elhagyott kőbánya volt, egyes jeruzsálemiek itt alakíttatták ki temetkezési helyüket. Amikor Konstantin császár építészei ki akarták emelni környezetéből Jézus sírját, akkor lebontották a domboldal többi részét, és egy kőtömbben őrizték meg azt, ami megmaradt, és egy kör alakú, oszlopos-kupolás építménnyel vették körül, amelyet Anasztazisznak neveztek, ami annyit jelent: feltámadás. Az építménynek csak az alapjai maradtak meg, a keresztesek idejében emelték fölébe azt a hatalmas templomot, amely magában foglalja a Golgotát is. De hogy kerül a Koponyák hegye (jelentése: Golgota) egy épületbe? A Szent Sír bazilika a keresztesek idejében épült. Az évszázadok alatt szinte áttekinthetetlen konglomerátum lett: a kisebb-nagyobb termek és kápolnák több emelet- magasságban torlódnak egymásra és egymás mellé, szigorúan felosztva a különböző keresztény egyházak között. A Szent-bazilikán ma hat vallási közösség osztozik: a római katolikus, a görögkeleti, az örmény, a kopt, a szír és az etióp.

A Koponyák hegye ma egy alig öt méter magas sziklatömb, amelyet faragtak-alakítottak az évszázadok során, de eredetileg is legfeljebb kétszer ilyen magas lehetett. Ezt tehát bele lehetett foglalni a Szent Sír fölé emelt nagy épülettömbbe - a sír és a szikla távolsága nem több ötven méternél-. A Golgota sziklája a mai bazilika emeletének számít. Az itt kialakított kéthajós kápolna rejti a keresztút utolsó előtti négy állomását. A kőpadlón jelzik a tizedik stációt: "Jézust megfosztják ruháitól", innen pár lépésnyire áll a ferencesek által gondozott "Keresztre szögezés oltára". A szomszédos díszes ortodox oltár előtt látható az a repedés, amelyben a kereszt állt: ez a tizenkettedik állomás: "Jézus meghal a kereszten." E kettő között az anyai fájdalom szent emlékhelye, a tizenharmadik stáció: „Levétel a keresztről”. A zarándokok keresztúti áhítatgyakorlatuk végén gyakran érkeznek a Szent Sír-bazilikába, melynek utolsó állomása a sírbatétel. A bazilika bejáratához közel található egy vöröses színű márványlap: "a megkenés köve". A hagyomány szerint erre fektették a sírba helyezés előtt Jézus testét, hogy illatos olajokkal megkenjék a szent asszonyok. Az elmúlt évtizedek ásatásai során kutatták a kápolna talaját. A Golgota sziklájában találtak egy olyan mélyedést, amelybe beleállíthatták a keresztet, és olyan kifaragott köveket is leltek, amelyekkel rögzíthették a keresztet. Egyidejűleg az a repedés is látható, amelyről az evangélista ír.

A Siratófal a Nagy Heródes által építtetett és a rómaiak által Kr. u. 70-ben lerombolt második templom egyetlen megmaradt részlete. Hatalmas, többtonnás kőtömbökből épült, melyeket kötőanyag nélkül helyeztek egymásra. Mai állapotában kb. 50 méter hosszú és kb. 20 méter magas, de mélyen a föld alatt kezdődik. A történelem és a régészeti kutatás megerősítette, hogy valóban a templom maradványa, bár a felső részét később kiegészítették. A zsidók a korai bizánci korszak óta zarándokolnak ide. Megsiratják a templom lerombolását és imádkoznak azért, hogy újra felépüljön. Itt a nap bármely órájában bárki imádkozhat. A férfiakat és a nőket elkülönítik egymástól. A Siratófalról készült fotók gyakran félrevezetőek, mert általában csak sötét ruhás ortodox zsidó férfiakat örökítenek meg, pedig a valóságban az egész világról érkeznek ide zsidók, hogy imádkozhassanak. A fal repedéseibe, hézagaiba kis cédulákra felírt imákat, kéréseket rejtenek. A kívánságokat, melyek akár faxon is érkezhetnek Jeruzsálembe a világ bármely pontjáról, egy erre hivatalosan kijelölt személy, a jelenlévő rabbi áldása után, szintén elhelyez a fal valamely repedésébe.